HU EN DE
  • sárosdi blog
2019. január. 09. 13:57
2018 májusidézés a tavalyi Bikavér Borongoló emlékei

A szekszárdi vikingek újfent győzedelmeskedtek

Az idén már másodszor megrendezett Bikavér Borongoló ismét nagy sikert aratott a borturisták körében. A város északi felén elhelyezkedő hét helyi borászatnál ezúttal két új vendégpince borait kóstolhatta a közönség. Az Eszterbauer Borászatnál a Németh János Pincészet, a Schieber Pincészetnél a Sebestyén Pince vendégeskedett, míg a tavalyi évhez hasonlóan Vesztergombiék a Dúzsi Családi Pincészetnek adtak otthont. A Mészáros Borház, valamint a Merfelsz, a Sárosdi és a Prantner Pince pedig ismét önállóan fogadta a vendégeket. 

A túra bizonyos szakaszait ezúttal is gyalog és busszal lehetett megtenni, mely idén sokkal gördülékenyebben működött. 

 

A hivatalos kezdőpont ezúttal az Eszterbauer Borházhoz került át, ahol egy intenzív szőlős-körtés gyöngyözővel fogadtak minket. A citrusokkal, lime-al, grapefruittal fűszerezett dús korty, a pezsgő szénsav remek frissítőnek mutatkozott. Igazán jól esett mellé a kemencében sült, fűszeres sajttal, szalonnával, tojással töltött zsemle. Németh Janó rozéjával folytattuk a sort, mely sötétebb színű, combosabb rozékategória, pirosbogyósokkal és némi barackkal. A kezdőlökést követően testben és lélekben felfrissülve, teljesen ráhangolódva a túrára, magunkhoz vettük az első bikavért.
Eszterbauerék tavaly és idén is a Tükét mutatták be nagy örömünkre, hiszen az egyik kedvencünk. Szép, rétegzett bor, mindamellett megvan az a tulajdonsága is hogy szinte azonnal megszeretteti és itatja magát. Sok gyümölcs és még több fűszer, szép hordóhasználat, lágy, sima tanninok jellemzik. Janó Sygno-ja jó arányú, szép egyensúlyú bikavér, sok-sok zamatos gyümölccsel, gazdag fűszerekkel, buja ízekkel. Semmi túlzás, jól megkomponált, bársonyos, sokrétű és összetett bor.

Utunkat busszal folytattuk tovább a Vesztergombi Pincéhez, ahol egy friss, könnyed, illatos, fehér virágos, almás-citrusos vonalon mozgó Királylánnyal ismerkedtünk, melyet Dúzsiék Kékfrankos Rozéja követett. A harapnivaló ezúttal is a Szász Étterem prezentálásában készült, a tőlük megszokott színvonalon. A disznótoros torkoskodás újrakomponálva, véreshurka és kolbászgolyók formájában, míg a lilakáposzta hurka képében köszöntött minket némi mézes mustár és torma, valamint a Szekszárdi Gitárkvartett mediterrán koncertjének kíséretében. 

Zárásként Dúzsiék 2015-ös borával Vesztergombiék sokszínű és sokízű, rétegzett, tartalmas bikavére járt kart karba öltve. 

A tavalyi évhez hasonlóan Merfelszéknél ismét valami különlegességet kóstolhattunk, mégpedig a 2016-os siller képében, mely medinából készült. Egyúttal egy fehér folt is eltűnt a borismereti bázisunkból, hiszen a fajtához még nem volt szerencsénk korábban. De mint a házigazdától egy gyorstalpaló során megtudtuk, ez egy hazai nemesítésű vörösborszőlő-fajta, mely a Seyve Villard és a Kékmedoc keresztezésével jött létre. Izgalmas tétel, szinte minden intenzív benne: az illata, a fűszeressége, mely az édes, érett fekete cseresznyéket körbelengte. 

A tányérokra spagetti került Alfredo módra, mely egy tejszínes, parmezános, petrezselymes tésztát takart. 2016-os, gazdagon gyümölcsös bikavérükkel búcsúztunk a pincétől.

Schieberéknél a lendületes Fruska rozéval koccintottunk, melyben eprek és citrusok váltakoznak jókedvűen egymás után, a Sebestyén Pince pedig egy vidáman gyöngyöző cserszegivel kedveskedett a nyári tavasznak megfelelően. 

A házigazda bikavére egy karakteres, intenzív bor, érett, édes cseresznyével, zamatos meggyel, feketeszederrel, amit rengeteg fűszerrel öntöttek nyakon. Majd Sebestyénék 2016-os Ivánvölgyi Bikavére került a poharakba, mely egy kosár pirosbogyós gyümölcs fűszerek ölelésében.

A két pincészet igazi kuriózummal készült, hiszen tatár beefsteaket kínáltak, tavaszi zöldségekkel, sőt még arra is volt gondjuk, hogy a gyöngyhagymát bikavérben marinálják. 

Mészároséknál egy könnyed, citrusos-zöld almás, frissítő chardonnay-val ünnepeltük a tavaszt. A tavalyi évhez hasonlóan a kerek és harmonikus, fekete bogyós gyümölcsök garmadáját felvonultató 2015-ös Bikavér Classic boruk került a poharunkba, a már megszokott cigányzene dallamai mellett, remek szarvaspörkölt társaságában.

Az utolsó etápba ez évben is a Présház utcai pincészetek kerültek. Prantnerék szuper “kencékkel” készültek. Az egyik tégely libamáj pástétomot, a másik diós gorgonzolát rejtett, melyhez öröm volt a Cabernet Rozéjuk minden kortya.

 

 

 

Ezt követte az érett, lédús meggyet, feketeszedret és málnát idéző bikavérük, majd Sárosdiékhoz vettük az irányt, ahol üde, lendületes Réka Rozéjuk után “kézhez kaptuk” a székelykáposzta adagunkat, melyet 2016-os Bikavérük kísért.

Nyugodt szívvel és meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a Bikavér Borongoló bizonyított, hiszen míg tavaly 400 turista kóstolta a bikavéreket, idén több mint 500 jegy kelt el. Másrészről itt kell elmondanunk, hogy ahogy a helyi borászok emlegetik, megvalósult a Szekszárdi Borszentháromság Zarándokútvonala, hiszen télen a Kékfrankos Toros, tavasszal a Bikavér Borongoló, nyáron pedig az Iván-völgyi Kadarka túra várja a borturistákat.

A cikk eredetileg a Pécsi Borozó XI. évfolyam 2. számában jelent meg.

Fotók: Wineography

 

www.sarosdipince.hu | Copyright © 2019 all rights reserved | Home | Contact | Impressum | Adatvédelmi nyilatkozat | Our Partners | VÁROSI PROGRAMOK